Farkas  István: Az „embervért szomjazó kiéhezett kutyák”


A 14. századi Itáliában szinte minden korabeli, ismert íjfajta megtalálható volt. A közel-keletei/bizánci íjak szinte „őshonosnak” tekinthetőek, mivel a használatukról már a 11. századból vannak források(1). Nagyon elterjedt volt a számszeríj, főleg a városi milíciák körében. A leghíresebb számszeríjászok a század első felében keresett zsoldosnak számító genovaiak voltak. Részt vettek a százéves háború több nagy csatájában is(2). Másik elterjedt íjfajta a longbow, mely a rendkívül nagy számban Itáliába áramló angol zsoldosok hoztak magukkal(3). Értelemszerűen ezt csak az angolok használták, bár vannak utalások arra, hogy esetleg németek, és csehek is alkalmazták(4).

 

A magyar íj Nagy Lajos nápolyi hadjáratai (1347-50) idején kerülhetett ki Itáliába. És nem feltétlenül a székely, kun lovasíjászokkal, hanem a nehézlovassággal, ami a korabeli források szerint, Európában szinte egyedülálló módon íjjal is fel volt szerelve(5). Ezek után a hadjáratok után, meg az 1355-től a sűrűn Itáliába - Magyarország valamely szövetségesének - küldött segélycsapatok után, sok magyar katona maradt kint zsoldosként pénzt keresni. Ezeknek a csapatoknak az irányítása elvileg Lajos király kezében volt, de mivel a szövetséges államok fizették őket (Padova, Firenze, a Pápai állam), így valódi zsoldosoknak tekinthetjük őket.
A magyar katonák legnagyobb „importőre” a pápai állam volt. 1353-tól találunk utalásokat magyar zsoldosokra. Ekkoriban 80-100 magyar állhatott pápai szolgálatban(6). 1355-től azonban a számuk ugrásszerűen megnőtt, mivel Aegidius Albornoz bíboros a lázongó földesurak leverésére magyar zsoldosokat kezdett el alkalmazni, mert őket a német és olasz zsoldosokhoz képest megbízhatóbbnak tartotta. Erre a magyarok rá is szolgáltak, mivel csak néhányszor fordult elő hogy átálltak az ellenséges oldalra(7).

 

Az 1350 és 1380 közötti időszakban 20-30 000-re tehető az Itáliában megfordult magyar zsoldosok száma(8). Ezek a katonák vagy valamely város szolgálatába álltak, vagy csatlakoztak egy zsoldoskompániához. 1360 után szinte mindegyik itáliai város alkalmazott magyarokat, és a legtöbb zsoldoscsapatban is előfordultak kisebb-nagyobb számban(9). A pápai állam mellett Padova alkalmazta a legtöbb magyart, de nagy volt a firenzei szolgálatban állók száma is.
1355-ben a legjelentősebb számú, nem városi szolgálatban álló magyar zsoldos, a Landau vezette Grande Compagnia-ban volt található. Miután 1358-ban szétverték őket, a csapat maradványai Annichino di Bongardo hadába kerültek, aki akkoriban a pápa ellen harcoló Bernabo Visconti szolgálatába állt. Ilyen módon az is előfordulhatott, hogy a más-más táborban álló magyarok egymás ellen harcoltak(10). Magyarok jelentősebb számban jelen voltak Fra Morale csapatában és a Societas Sancti Georgii-ban is. Tisztán magyarokból álló zsoldoscsapat csak egy volt, a Magna Societas Ungarorum Athinay Miklós vezetésével, de ez nem volt hosszú életű, és tagjai a csapat felbomlása után más társaságokba léptek be.

 

A legjelentősebb, és talán a leghíresebb zsoldos kompánia, melyben magyarok is szolgáltak, az Alba Societas, vagyis a Fehér Társaság volt. A csapat, az 1360-ban megkötött bretigny-i béke után a nagy számban Franciaországból Itáliába áramló munkanélküli angol katonákból alakult, az angol Hugh Mortimer vezetésével. Ez az egység ekkor még szinte kizárólag angolokból állt. Hozzájuk csatlakozott 1364-ben Toldi Miklós(11) Ő lett a csapat egyik vezére, annak a kb. 1600 magyarnak a parancsnoka, akik vele együtt csatlakoztak a társasághoz, és a létszám harmadát adták(12).

 

Az a tény, hogy a magyarok és az angolok egy ilyen jelentős csapatot hoztak létre nem meglepő, mivel ez a két nép előszeretettel szövetkezett egymással, általában a németek ellenében. A magyar-német ellentét egyik forrása az lehetett, hogy a magyar zsoldosok többsége a Dunántúlról származott, amit időről-időre háborgattak a németek, így erős ellenszenvvel viseltettek irántuk(13). Az angolok és a magyarok együttműködésének alapja viszont feltehetőleg a közös „nemzeti” fegyver - az íj - volt, ebből kifolyólag a csatamezőn is jobban össze tudtak dolgozni(14).

 

A Mortimer-Toldi féle együttműködés nem tartott sokáig, mivel 1365. július 29-én Perugia közelében lezajlott csatában(15) a Fehér Csapat vereséget szenvedett Bongardo zsoldosaival szemben. A csatában mindkét oldalon harcoltak magyarok, de a többség a vesztes oldalon állt. Hogy Toldi sorsa a csata után mi volt azt pontosan nem tudjuk, de valószínűleg rövid időre fogságba esett. Mindenesetre 1366-ban már gömöri főispánként találkozunk a nevével(16).
Az Alba Societas a csata után nem szűnt meg, sőt igazából a fénykora csak ezután jött el, amit Sir John Hawkwood neve fémjelez. A csapatban szolgáló magyarok egy része nagy valószínűséggel a Societas Sancti Georgii-ban talált új munkát(17).

 

 

Források:

Mályusz Elemér: A Toldy - monda történelmi alapjai HK. 1928
Rázsó Gyula: A zsoldosintézmény kezdetei Magyarországon a XIV. században
Lukcsics Pál: Magyar zsoldosok a pápaság szolgálatában HK. 1932
David Nicolle: Italian Militiaman 1260-1392. Osprey Publications. Warrior Series 25.
David Nicolle: Italian Medieval Armies 1300-1500 Osprey Publications Man-At-Arms Series. 136.

 

Jegyzetek

1 David Nicolle: Italian Medieval Armies 1300-1500 Osprey Publ MAA.136.
2 Nagy számban vettek részt a száz éves háború több nagy csatájában, pl. Cercy-nel (David Nicolle: Italian Militiaman Osprey Publ. Warrior Series 25. 18. old.)
3 Az 1360-ban megkötött bretigny-i béke után ezerszámra áramoltak Franciaországból a munka nélkül maradt zsoldosok, köztük rengeteg angol Ettől az eseménytől számítják az itáliai idegen zsoldosság virágkorát. (Nicolle MAA136. 9. old)
4 Cristopher Gravett: German Medieval Armies Osprey Publ. MAA 166. 42. old.
5 maksai és az erdőfülei templom falképei
6 Lukcsics Pál: Magyar zsoldosok a pápaság szolgálatában HK. 1932
7 Rázsó: a Zsold. Kezd. Mo-n. 138. old.
8 Rázsó: a Zsold. Kezd. Mo-n. 134. old.
9 Rázsó: a Zsold. Kezd. Mo-n. 129. old
10 Rázsó: a Zsold. Kezd. Mo-n. 139. old
11 Toldi valószínűleg 1360-ban érkezett Itáliába Mórocz Simon pozsonyi alispán familiárisaként, akit az olaszok Simon della Morte, azaz Halál Simon néven emlegettek (Mályusz Elemér: A Toldy - monda történelmi alapjai HK. 1928; Rázsó: a Zsold. Kezd. Mo-n)
12 Egy 1365. január 15-én kelt szerződés szerint az Alba Societas-nak Toldin, és Mortimeren kívül még 20 angol, és 10 magyar parancsnoka volt. (Mályusz: HK. 1928)
13 A német magyar ellentét közrejátszott Treviso 1356-os ostromának kudarcában, amikor a 3-400 német zsoldos megtagadta az engedelmességet, és elhagyta a tábort. A konfliktusok csúcspontja 1350-ben volt, amikor Bar-nál a németek fellázadtak a magyar uraik ellen, és majdnem sikerült fogságba ejteniük Nagy Lajost is. (Rázsó: a Zsold. Kezd. Mo-n. 127; 139. oldű
14 Rázsó: a Zsold. Kezd. Mo-n. 130. old.
15 Ez a csata jelenti a végét az Itáliai idegen zsoldosok fénykorának. A csatában részt vett a korszak Itáliába szolgáló zsoldosainak nagy része, akik Bongardo csapata és az Alba Societas köré szerveződtek. Az is tény, hogy e két csapat soha nem harccolt ugyanazon az oldalon. (Rázsó: a Zsold. Kezd. Mo-n. 140. old)
16 (Mályusz: HK. 1928)
17 Rázsó: a Zsold. Kezd. Mo-n. 134. old

 

forrás: militia.hu (http://militia.hu/node/60)



Webmester