1077. január 28.
IV. Henrik Canossa várában behódol VII. Gergely pápának
Az 1073. április 22-én pápává választott VII. Gergely kemény kézzel látott neki a reformoknak. Már 1074-ben eltiltotta a szolgálattól a nős és simóniás papokat, 1075-ben megtiltotta, hogy a laikusok egyházi hivatalt adományozzanak, és külön rendeletben azt is, hogy a német-római császár az invesztitúrát gyakorolja. IV. Henrik ennek ellenére a régi mód szerint nevezte ki a kölni és a milánói érseket, sőt, a feldühödött uralkodó Wormsba birodalmi gyűlést hívott össze, ahol a német püspökök letették VII. Gergelyt, aki `már nem pápa, hanem ravasz barát`. A Szentatya válaszul a legfélelmesebb fegyverhez nyúlt: kiközösítette a császárt, alattvalóit pedig felmentette hűségesküjük alól. Mivel a német fejedelmek az alkalmat megragadva úgy döntöttek, hogy ha Henrik a kiátkozás évfordulóján sem lesz tagja az egyháznak, a trónt üresnek tekintik, az uralkodónak meg kellett alázkodnia. Így IV. Henrik elzarándokolt Canossa várába, ahol a pápa éppen időzött és a fagyban egy szál csuhában, mezítláb vezekelt három napig a bezárt kapu előtt - azaz Canossát járt. A pápa kénytelen volt megadni a feloldozást a `bűnösnek`, noha tudta, hogy az hatalmát visszanyerve még ádázabb ellenfele lesz.

1264. január 28.
A tatárral ne szövetkezz!
IV. Orbán pápa felszólítja IV. Bélát és István ifjabb királyt, hogy utasítsák el a tatárok újabb szövetségi ajánlatát, házassági kapcsolatot ne létesítsenek velük

1299. január 28.
III. András a sárosi, eperjesi és szebeni (Sáros vm.) hospeseknek városi kiváltságot ad.

1573. január 28.
Parasztlázadás tör ki Horvátországban
A horvát parasztlázadás, amely a földesúri önkény és kizsákmányolás ellen küzdött, Matija Gubec (Gubecz Máté) uradalmi tiszttartó vezetésével bontott zászlót. Gubecz Máté életéről kevés információ maradt meg, Felnőttkora kezdetén katonának állt be és lovasként számos párviadalban győzött. A felkelés rövid idő alatt nagy területekre terjedt ki, de Draskovic György horvát bán seregei mégis gyorsan leverték. 1573. február 15-én Gubecet a zágrábi Márk-téren, Dózsa Györgyhöz hasonlóan, kivégezték. Neve a nép körében sokáig tovább élt, alakja körül legendák keletkeztek, s horvát nemzeti függetlenség egyik hősének tekintik még ma is.

1830. január 28.
Megjelent gróf Széchenyi István Hitel című munkája
Megjelent gróf Széchenyi István `Hitel` című munkája, mely Magyarország polgári átalakulásának gazdasági-társadalmi program-összefoglalója. Széchenyi István ekkor már széles körű hírnévnek örvendett. Ismerték alapításait, az Akadémiát, a nemzeti Kaszinót, a lovakról írott művét. A `Hitel`-lel az volt a célja, hogy rádöbbentse a nemességet: az ország társadalmi-gazdasági átalakítását saját jövőjének érdekében is végre kell hajtania. Központi gondolata: a magyar gazdasági életben hiányzik a befektetés, mert nincs hitel. A hitel hiányában a birtokos nem tudja korszerűsíteni elavult gazdaságát. Hitelt a birtokos azért nem kap, mert az ősiség elavult intézménye akadályozza a nemesi birtokok szabad adás-vételét. Gátja a modernizálásnak maga a nemesség kiváltságrendszere, az alacsony értékű robotmunka meg a feudális ipari-kereskedelmi-szolgáltatási rendszerek együttese. Vádolja a nemességet, mivel az visszaél a jobbágyok - `a haza legszámosabb` és így legfőbb tekintetre méltó részének, `minden terhek türelmes viselőjének` - munkájával. Kritikusan tárgyalja Magyarország elhelyezkedését a Habsburg Birodalomban, mégis az ország felemelkedésének akadályozó tényezőit inkább nemzeti hibáinkban, nem pedig a bécsi kormányban keresi. A nemesség önkritikátlan, eltelik nemzeti múltjának dicsőítésével, ezért önkritikus látásmódra, kiművelt emberek sokaságára van szükség. `Nem ám pengő sarkantyú, vitézkötés - tán vitézség nélkül -, s nem panyókás mente, nem sivár borítós paszomány, kócsagtoll, Attila-kalpag, Zrínyi-dolmány fogják [...] honunkat felemelni...` A "Hitel"-ben kifejtett gondolatait taglalta a két következő munkájában, a "Világ"-ban és a "Stádium"-ban. Sürgetni a jobbágyság helyzetének javítását, az ősiség eltörlését, a parasztság szabad birtoklási jogát, az ipar és kereskedelem szabadságát. Burkolt formában, de már megjelent a jogegyenlőség és közteherviselés - vagyis a nemesség kiváltságai feladásának - gondolata is.

1849. január 28.
Perczel Mór lemond
A hadügyminisztérium utasítja Perczel tábornokot, hogy a II. hadtesttel vonuljon vissza a Tisza bal partjára. (A megsértődött Perczel Mór lemond.) Windischgratz tábornagy megbízottja Rózsahegyen (Liptó vm.) fölkeresi Görgeyt. (A tábornok elutasítja a feltétel nélküli fegyverletételt; elküldi Windischgratznek a január 5-i váci nyilatkozat egy példányát.)

1869. január 28.
A szerbek egyenjogúságot követelnek
A szerb Nemzeti Liberális Párt nagybecskereki konferenciája a kiegyezés ellen és Magyarország teljes önállósága mellett foglal állást; a magyarországi szerbség nemzeti egyenjogúságát és önkormányzati jogát követeli.

1876. január 28.
Meghal Deák Ferenc, a haza bölcse
Budapesten meghal Deák Ferenc államférfi. Jómódú középbirtokos nemesi családban Söjtörön született 1803. október 17-én. Szüleit korán elvesztette, rokonoknál nevelkedett. Jogot tanult, s vizsgáit letéve Zalában vármegyei szolgálatba lépett mint tiszti ügyész, árvaszéki jegyző, majd helyettes alispán. 1833-tól a pozsonyi országgyűlésben kiemelkedő jogtudása, határozottsága, nagyszerű beszédkészsége, politikai érettsége, s erkölcsi tartása hamarosan a reformerek vezetői közé emelte. Az 1839-40-es diétán már országos tekintély övezte, társai pedig egyenesen az ellenzék vezérének ismerték el. Nagy része volt abban, hogy amnesztiát hirdettek, s fontos reformtörvényeket hoztak a gyárakról, a kereskedőkről, a hitelfeltételek javításáról. Az 1840-es években a vármegyei torzsalkodások és megrendült egészsége miatt visszavonult szűkebb pátriájába. Támogatta a védegyleti mozgalmat, s közvetített Széchenyi és Kossuth vitájában. A szabadelvű tábor összefogása érdekében 1847-ben véglegesítette az Ellenzéki Nyilatkozatot, az alakuló Ellenzéki Párt programját. Vidéki életéből az 1848-as forradalom mozdította ki: elfogadta az első felelős magyar kormányban a neki felkínált igazságügyi tárcát, melynek élén munkáját a napi feladatok elsődlegessége határozta meg: mérsékelni igyekezett Kossuthot, törvényjavaslatot dolgozott ki a jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztésére, a béke ügyében tárgyalt Innsbruckban és Bécsben. Amikor 1848 szeptemberében Jellacic támadása miatt a kormány lemondott, Deák is távozott tisztéből, s képviselőként ténykedett tovább. Tagja volt a békeküldöttségnek, amelyet 1849. január 3-án Bicskén fogadott Windischgrätz herceg. A küldetés kudarcot vallott, s már nem tudott Kossuthék után menni Debrecenbe, ezért hazatért zalai birtokára, Kehidára. Itt vészelte át a szabadságharc bukását, az elnyomatás viszontagságos első éveit, személyes példájával hirdetve a passzív ellenállást az önkényuralom ellen. 1854-től az év nagy részében Pesten, a Vendéglő az Angol Királynéhoz szállóbeli lakása lett a találkahelye azoknak, akik tőle várták az ellenállás irányítását. A Deák által követett kivárási taktika végül meghozta gyümölcsét. Ausztria katonai megroppanása, a Bach-rendszer kudarca nyomán az 1860-as években eljött az aktív ellenállás ideje. Deák az országgyűlésben 1861-től a Felirati Párt vezéralakjaként követelte az 1848-as törvények helyreállítását. Felismerte viszont, hogy egyedül a Béccsel való kiegyezés a járható út, s ennek adott hangot később a Pesti Naplóban 1865. április 15-én megjelent ún. húsvéti cikkében. Magyar részről ő vezette a tárgyalásokat, melyek eredményeként az 1867-es kiegyezés Magyarországnak legalább a belkormányzati önállóságát visszaszerezte. Érdemeiért kezdték mind többen `a haza bölcsének` nevezni. Az Osztrák-Magyar Monarchia új rendszerében már nem vállalt semmilyen hivatalos megbízatást, inkább a háttérből figyelte a fejleményeket. Számos író, költő, így Arany János, Kemény Zsigmond és Gyulai Pál is a barátja volt, s részben így alakult ki az ún. irodalmi Deák-párt. Családot nem alapított, Vörösmarty árváit fogadta gyermekeivé. 1839-ben az MTA tiszteleti tagjává választották.

1989. január 28.
Pozsgay népfelkelésnek minősíti az 56-os eseményeket
Az MSZMP KB történelmi albizottsága állásfoglalása alapján Pozsgay Imre népfelkelésnek minősíti az 56-os októberi eseményeket.